Több mint egy hónapja járom kampányom során Zugló 9. számú választókörzetét. Ha egy hölgyet láttak kiskutyájával, Tappanccsal, utcáról-utcára kopogtatni, akkor engem ismerhettek fel. Célkitűzésem, hogy még a választás napja, azaz szeptember 18. előtt, végigjárjam az összes utcát, becsöngetve az összes lakóhoz, hogy a lehető legtöbb helybélivel tudjak beszélgetni. Az alábbi cikkem az Önökkel való beszélgetéseknek egy szűk kivonata. Ha bármi panasszal találkoztam, bejártam a szóban forgó helyszínt, és erről dokumentációt készítettem. Kérem olvassák bizalommal az alábbiakat!
*
Múlt héten a Paskál utcában kopogtattam, ahol egy fiatalember többek között a hírhedt Klímaerdőre panaszkodott: „Teljesen hülyének néznek minket! Kimennek a pártpolitikusok egy sajtótájékoztató keretén belül elültetni két fát, csak hogy fotóval tudják igazolni, hogy tesznek is valamit, majd ez a csekély beruházás is rohadásra van ítélve!” Pár nappal rá a helyszínen jártam. Egy fakó tábla várt minket, melynek színét már a nap kiszívta. Tövében azonnal egy kivágott és otthagyott fatörzsbe botlottam:
A térképen jelzett ígérethez képest úgy a terület harmadában van egyáltalán fa ültetve. A fák állapota kritikus. Kiszáradtak, betegek, aljzatukat sűrűn fedi a parlagfű. A levágott gallyaikat és a kivágott fatörzseket el sem szállítják a helyszínről. Abban az esetben, ha egy magánszemély üres telkén észlelnek parlagfű inváziót, az illetékesek levélben figyelmeztetik a tulajdonost, hogy megadott határidőn belül köteles lekaszálni a gazt, ellenkező esetben bírságot szabnak ki. Úgy tűnik az önkormányzati beruházások ugyanezen szabályok alól mentesülnek. Felháborító ez a kettős mérce, hiszen elkerületlenül azt a benyomást kelti az itt élőkben, hogy a felelősségteljes magatartás nekik kötelességük, míg az önkormányzattól ez csak tetszőleges. Ez elkerülhetetlenül rossz példát mutat a lakók felé, kikezdi az önkormányzatiság eszmeiségét, és azt az érzést kelti – idéznék egy Bazsarózsa utcai lakótól –, hogy „úgy tekint Zugló önkormányzata erre a választókörzetre, mintha nem is hozzá tartozna!”
Beszámolómban igyekeznék jót és rosszat váltakozva említeni, hogy azért senkinek se rontsam el a kedvét. A Szuglói Körvasút soron kopogtattam a napokban. A kapuban két hölgy beszélgetett, s mire kérésemre fogadtak és közelebb merészkedtek, észrevettem, hogy egyikük kezében egy pirinyó kis sünöcske álmodta az igazak álmát. „Úristen! Megfoghatnám?”, és már nyújtottam is a markomat, válaszra se várva. (Nézzék el nekem, ha kisállatok láttán előbújik belőlem egy tágra nyílt szemű, izgága kislány. Egész életemben nagy állatbarát voltam…)
Így ismerkedtem meg Gyöngyivel, a Sünbarát Alapítvány zuglói telephelyének sünmesterével. Kevesen tudják, de a sün kertjeink kiemelten hasznos állata: nagy csámcsogások közepette eszi meg a kártékony rovarokat, bogarakat, csúszómászókat, így könnyen szimbiózisban élhetünk velük, rovarirtóval sem kell szennyeznünk a telkünket. „Hozzám is beköltözött két süni,” büszkélkedtem Gyöngyinek, „a kertem hátsó részén található bokrosban vertek tanyát.” Pár nappal később visszamentünk fotókat készíteni.
Gyöngyi elmondta, hogy a város minden szegletéből szállítanak hozzá sérült vagy beteg sünöket, magára hagyott sünbabákat. Nonprofit alapítványuk támogatói utalásokból tartja fenn magát, de lehetséges még fuvarok vállalásával is segíteni nekik. Utóbbi feladatra – büszkén jelentem – magam is jelentkeztem. Tudták önök, hogy a mi kis zuglói kertvárosunk Sün Nagyhatalom? Évente nagyjából 100-200 meggyógyított, felhizlalt, felnevelt sünt tudnak visszaengedni a természetbe az alapítványnak köszönhetően. Kérem, támogassák ezt a nagyszerű kezdeményezést! Amennyiben bejutnék az önkormányzatba, szívesen szervezném meg és támogatnám a helyi óvódásoknak és kisiskolásoknak a sünlátogatását – természetesen csak ha Gyöngyi is áldását adja rá –, így is hozzájárulva a fiatalok környezettudatosságához.
Melegre hideget. A rákos-pataki kutyafuttatón jártam, beszélgettem a kutyagazdikkal. Tappancs kutyám, ha épp nem szaglászta társait, mellettem hegyezte fülét. Panaszkodnak a gazdik, hogy a Sportpályától egészen a Fogarasi útig tartó szakaszon egyre kevesebb a pad, a szemetes és kutyagumi-szemetes, pedig árnyékos rész bőven lenne padokhoz, illetve a nagyobb mozgásigényű kutyákkal a sétány végéig is el kell biciklizniük. Terepről jelentem: a Fogarasihoz közeli rész egyáltalán nem kutyabarát. Sok gazdi a sétány elején kapja fel a kutyagumi zacskót, majd ha a Fogarasihoz érve végzi el a kutya a dolgát, nem tudják hova kidobni a csomagot. Egy nagyfeszültségű villanyoszlop aljában gyűlnek a kutyagumi zacskók:
A padok helyzete sem túl virágos. Hol hiányzik a pad, pedig lehetne, hol van pad, csak maga az ülő rész hiányzik róla:
Talán itt érdemes pár szóban beszámolnom a két civilekből álló jelölő szervezetemről. Önök nem egyszer hangsúlyozták nekem, hogy elegük van a pártok acsarkodásából, a tartalmatlan látványberuházásaikból, a színlelt professzionalizmusukból, mely csak töketlenségüket álcázza
Azért örülök annak, hogy a Szolidaritás Mozgalom támogatott indulásomban, mert mögöttük több mint egy évtizedes szakszervezeti múlt húzódik meg. Vegyünk csak egy példát: tegyük fel, hogy körzetünkben egy osztrák cég épít telephelyet. Érdekelné egyáltalán az osztrák tulajdonost, hogy szennyezi-e a mi környezetünket? Dehogyis. Ezzel szemben a gyár dolgozói, kik itt is élnek, nyilván felháborodnak azon, ha munkájuk során a saját környezetüket kell szennyezniük. Itt (is) tud érvényesülni a szakszervezetiség érdekképviselő jellege a gyártulajdonosokkal szemben.
A több mint húsz éves múlttal rendelkező Összefogás Zuglóért Egyesület támogatásának pedig azért vagyok hálás, mert több tucat helybélinek nyújtott az évtizedek során egy baráti és kapcsolati hálót. Táncestéket szerveztek az idősebb korosztályoknak, ezzel is csökkentve a magárahagyottságuk érzetét. A fiataloknak környékbeli túrákat tartottak, hozzájárulva környezettudatosságukhoz.
Legyen ennyi elég a helybeli beágyazottságú támogatóimról. Térjünk vissza a panaszokra.
Csütörtökönként a Sportpályán tartott BIO Piacnál szoktunk pultozni. Itt ismerkedtem meg az Ajka utcában lakó Mártával, ki többek között a BIO Piac és a Nagy Lajos király útjánál található OTP parkolójának állapotával nem volt megelégedve. Mindkettő felújításra szorul – mondta. E két probléma – mondta – eltörpül ahhoz képest, ami a Fischer István utcában történik. A Cordia mögötti kis utcát teljesen leterheli az egymás hegyén-hátán parkoló autók hada, alig lehet itt közlekedni. Helyszínről készítettünk fotókat:
Szemtanúi lehetünk annak, ahogy az egyik autó próbál éppen leparkolni egy megüresedett helyen, míg a másiknak ki kell várnia ahhoz, hogy továbbhaladhasson. Nem erre találták ki a körzetünk infrastruktúráját. Lehet örülni a Cordia beruházásának, mondván „szép”, de a csatorna- és úthálózatunk nem ilyen népsűrűséghez lett szabva. Említem Mártának, hogy kopogtattam a Cordiában is, és tapasztalatom szerint a lakók 80%-a albérlő, tehát még választani sem fognak tudni eljönni. „Még szerencse,” mondta Márta, „ha állandó jelleggel élnének itt, mindannyiuknak kocsijuk is lenne, és akkor megnézhetnénk magunkat a forgalom miatt!”
Ilyen nagy beruházásoknál kötelesek építeni egy tűzoltóknak kijelölt parkolórészt is, mely nyilván érthető. A probléma csak az, hogy 12 méteren fátlanul, az év legtöbb napján kihasználatlanul tátong a betonfelület. Ha az önkormányzat tartaná a kerület kertváros jellegét, azaz ha hallgatna a helyiek igényeire, akkor erre sem lenne szükség.
Vegyünk egy pozitív példát körzetünkből. Az Egressy út patak túloldalán lévő részén fenséges látvány vár minket: az út mindkét oldalán sűrűn telepített fák lombjai egymásba karolnak fejünk felett. Ezt tartom kertvárosi sztenderdnek. Ezt tartom élhető környezetnek. Ez a fásítási célom, nem pedig pár tuja vagy ágacska földbe szúrása. Ezen a szakaszon még a negyven fokos hőségben is élvezet volt ajánlásaikat gyűjtenünk, és állítom, hogy az itt lakók is kedélyesebbek voltak, hiszen sokkal jobban viselték a kánikulát.
Térjünk vissza a panaszokra. Az Öv utca és Gödöllői sarkán járunk. Harmadjára jelenünk meg egy néni kapujában. „Csókolom, ugye jól emlékszünk, hogy ön szeretné, hogy ide fákat ültessen az önkormányzat?” Jól emlékszünk. „Ki tetszene jönni egy fotó erejéig? Csak mutasson rá arra a szakaszra, ahova szeretné a fákat!” Szabadkozik a néni – nem úgy van ő öltözve, hogy őt most fotózzák! Otthonkában jött ki a szentem. Semmi baj, mutatom akkor én miről is lenne szó:
Lakosunk nem érti, hogy miért csak az előttük lévő szakaszon nincs fa ültetve. Délelőtt igen nagy hiányt szenved árnyékból a nyáron – ő is, a kertje is.
Átmegyünk a szomszédjához, Deák úrhoz. Már felismer minket. Ő nem szégyenlős, kameránk elé áll. „Tavasz óta itt eszi a fene ezt a lopott autót. Nézzék meg! Francia rendszám. Már körbenőtte a gaz is. Hívtam rendőrt, azt mondta amíg rajta a rendszám, nem vihetik el. Kérdezem tőle: maga szerint nyaralni jött ide egy Francia, Zugló csücskibe, oszt itt hagyta nekünk a kocsiját fél évre?” Érdemi válasz nincs. Úgy tűnik a helyi látványosságok közé fel kell vennünk ezt a feltehetően lopott, de bizonyosan elhagyott francia rendszámú autót. Ez már Zugló része lesz. Ha bejutok az önkormányzatba, kérvényezni fogom egy emléktábla kiállítását elé „Az eltűnt Francia emlékére”. (Csak viccelek.)
Mondja tovább Deák bácsi. „Ezt a fűzfát még mi ültettük annak idején. Amíg még nem jártak itt teherautók, le tudtam vágni az ágait magam is olyan magasságúra, hogy a személyautókat ne zavarja. De azóta több tonnás betonszállító tartálykocsi járja az Öv utcát, naponta háromszor-ötször, ahelyett, hogy a Fogarasiról fordulna át a telephelyre, és ezért rendszeresen kellene a kertészeknek vágni az ágakat, mert én nem érem el, és így csak széttöredeznek a fűzfa ágai. Folyamatosan sérül a fa.”
Milyen hatása van a több tonnás tartálykocsiknak erre a szűk kis úttestre? „Az egész úttest toldott-foldott, nézzék csak meg:”
Felbátorodik Deák úr szomszédja is. A fiatalember pár méterre visz minket csak tovább: „Itt a járdának kéne folytatódnia, de ráépítettek. Az önkormányzat szerint a tulajdonosé a felelősség, a tulajdonos szerint az önkormányzaté. Soha sem lesz ez így megoldva. Szembe velünk pedig iskola van. A gyerekeknek kelljen a járdáról lelépve az úttesten gyalogolniuk, hogy ezt kikerüljék?”
Máshol is kaptunk panaszt bőven a rendezetlen, kaszálatlan, locsolatlan és parlagon hagyott területek és parkok miatt. Három évvel ezelőttről mutatnék képeket. Akkor még ennyi eső sem esett ebben az időszakban mint most. Egy hónappal ezelőtt, az esőzések előtt, még ilyen sárga volt a fű a körzetünkben több helyen is:
Végezetül rátérnék a több fővárosi körzetet is érintő botrány-sorozatra, melyről csak hallgatnak a politikusaink. 2013-ban észlelték a Rákos-patak mentén lakók, hogy habzik a patak vize. A sajtó beszámolókból még az sem derül ki, hogy melyik gyártelep vagy cég volt hibás ezért, ehelyett csak ennyit tudhatunk meg „nagyvállalat csatornarendszeréből került feltehetően só-vegyület a Rákos-patak vizébe.”[1] Hogy pontosan ki a felelős, nem derül ki, továbbá: „a katasztrófavédelem megvizsgálta az esetet, hogy megállapítsák, történt-e környezetkárosítás, de végül nem került sor intézkedésre.”
Rá két évvel hasonló botrány ismétlődött meg. „Rozsdás vizet engedett egy építőipari cég a Rákos-patakba, ezért színeződött vörösre annak egy szakasza.”[2] Itt sincs megnevezve a felelős. Utoljára egy ígéretet kaptunk „amennyiben a katasztrófavédelem vizsgálata azt állapítja meg, hogy a szennyezés károsította a patak élővilágát, az önkormányzat feljelentést tesz természetkárosítás miatt.” Semmi hír azóta sem a feljelentésről, sem az elszámoltatásról.
Hiszen hosszú patakról van szó, több körzet civiljeinek bevonásával tudunk csak védekezni az ilyen és hasonló esetek ellen. Vállalom, hogy amennyiben megtisztelnek azzal, hogy képviselőjükké választanak, kiderítem az összes potenciálisan szennyező gyártelep nevét és címét, illetve azt, hogy milyen kémiai anyagokkal tudják szennyezni a Rákos-patakot, hogy ezeknek milyen hatása van az élővilágra. Potenciális kárfelmérést fogok végezni már előre. Vállalom, hogy amennyiben ismételten ilyen természeti katasztrófára kerül sor, személyesen fogok tüntetést szervezni az illetékes gyártelep bejáratához, és utolsó pillanatig is lekövetem az eljárást, melyről tájékoztatom Önöket.
Körzetünk környezetvédelméért és emberbaráttá tételéért a következő programot tudom felvállalni, melyeket az Önökkel való beszélgetésekből sűrítettem:
1. Rákos-patak park újabb szakaszának megújítása;
2. patak vízminőségének javítása és felügyelete;
3. zöldfelületek védelme és állapotuk javítása;
4. túlépítések elleni fellépés;
5. Rákosmezei tér felújítása;
6. illegális szemétlerakás megszüntetése érdekében való fellépés;
7. energiatakarékossági programok kezdeményezése;
8. lakossági hőszigetelési program indítása;
9. locsolókutak telepítése.
Belém fektetett bizalmukat hálásan köszönöm. Maradok civil jelöltjük,
Kézdi Gabriella
+36-20-468-6616
kezdigabriella@gmail.com
